Névadónk

“Aki nem ismeri azt az emelkedettséget, amit akkor élünk át,
amikor a pusztítási kényszer szörnyű éjszakájába
beragyog a segítés lehetőségének csodálatos fénye -,
az nem tudja, milyen gazdag lehet az élet.”

/Albert Schweitzer/

Albert Schweitzer élete

1875-ben született Kaysersbergben, kevéssel azután, hogy a Német Birodalom annektálta Elzászt. Anyanyelve az elzászi alemann nyelvjárás volt. Az irodalmi német nyelvet (felnémet) az iskolában sajátította el. Szülei házában a francia nyelv is jelen volt.

Gyermekkorát Gunsbachban töltötte, ahol édesapja protestáns lelkipásztor volt. Kilencéves korától a parókia orgonáján játszott. A középiskolát Mulhouseban végezte, ahol 1893-ban érettségizett.

A strassburgi egyetemen kezdett tanulni teológiát és filozófiát, Párizsban pedig Charles-Marie Widor orgonaművésznél, a Saint-Sulpice katedrális orgonistájánál orgonát. Három éven keresztül folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait Párizsban és Berlinben. Ez utóbbi városban doktorált filozófiából.

1901-ben írta meg teológiai disszertációját Az utolsó vacsora különböző, egymástól eltérő, újabbkori történeti értékelésének kritikai bemutatása címen, melyet 1906-ban publikált. Tübingenben 1913-ban jelent meg átdolgozott kiadása A Jézus-élet-kutatás története címmel. 1902-ben habilitált evangélikus teológiából (A messiási titok és Krisztus szenvedésének misztériuma), majd docensként működött a egyetemen és a Szent Miklós templom lelkészeként szolgált. Ő volt az, aki megáldotta Theodor Heuss, a későbbi (első) NSZK-államelnök házasságát.

1905-ben jelent meg Johann Sebastian Bach című műve franciául, 1908-ban pedig egy új, német nyelvű Bach-monográfiát adott ki. A politikai és vallási eszméi szembeállították kollégáival: a németbarát lelkészek nem kedvelték benne a liberálist, míg a liberális lelkészek nem kedvelték benne a németet. Mindennek a tetejébe 1912-ben feleségül vette Helene Bresslaut, Harry Bresslau zsidó történész lányát.

1905-ben, harminc évesen orvosi tanulmányokat kezdett Lüttichben (Liège) a párizsi evengélikus misszió önkéntes orvosokat kereső felhívására. A kormány külön engedélyével tudta ezt csak megtenni, mert már a strassburgi egyetem docense volt.

1912-ben avatták orvossá. 1913-ban írta meg orvosdoktori disszertációját. 38 évesen és három diplomával a tarsolyában indult el Afrikába.

1913-ban kórházat alapított a francia Egyenlítői-Afrikában, a mai Gabonban.

A francia hadsereg már 1914-ben, az első világháború kitörésekor házi őrizetbe vette őt és feleségét. 1917-ben Schweitzeréket kitoloncolták Afrikából, és fogolytáborba internálták Franciaországban. 1918 júliuásig tartózkodtak a táborban. Ezt az időt arra használta fel Schweitzer, hogy kidolgozza etikai álláspontját, melynek központi gondolata a következő:

„Élni akarok, de mások életének tiszteletben tartása mellett.”

A háború végén visszatértek az immár Franciaországhoz csatolt Elzászba.

Schweitzer megkapta a francia állampolgárságot, újra a Szent Miklós templom lelkésze lett és a strassburgi kórházban orvos-asszisztensként kezdett dolgozni. Előadásokat tartott Svédországban etikai meggyőződéséről, az élet tiszteletéről. Orgonahangversenyeket adott, a bevételekből fizette vissza adósságait, illetve gyűjtött pénzt az őserdei kórház újjáépítéséhez.

Schweitzer 1924-ig Európában maradt, majd visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, akik közül háromszáz leprás volt.

Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította.

A “Pál apostol misztikája”, az “Indiai gondolkodók világszemlélete” és “Az élet tisztelete” című könyveivel vált világszerte ismertté az 1930-as években.

1939–1948 között Lambarénében maradt, mivel a háború miatt nem volt módja visszautazni Európába.

1948-ban tért vissza ismét, utána folytatta az oda-vissza utazást egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig.

A második világháború utáni időkben számos kitüntetésben részesült. 1952-ben Nobel-békedíjat kapott.

Albert Schweitzer Lambarénében hunyt el 1965-ben.

Skip to content